Énekek, táncok
Baranta himnusz (Palóc himnusz vagy Felvidéki himnusz):
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.
Töltse békében napjait,
egyezve lássa fiait,
tatár,török s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert.
Legyen mindig az előttünk
Hogy mennyit szenvedett népünk
Becsüljük meg őseinket
Kiktől kaptuk szép nyelvünket
S adjuk tovább gyermekünknek
Magyarok istene
Magyarok istene tekints e szép népre
kik hozzád sóhajtunk e siralomvölgybe'
szüntesd meg a nagy vérontást a testvéri viszálykodást
derítsd e szép népre békesség hajnalát.
Sírva és zokogva kérjük fölségedet
vond vissza népedtől büntető kezedet
áldd meg szegény magyarokat felejtsék el balsorsukat
Atilla királyunk mutass nekünk utat.
/Szent László királyunk mutass nekünk utat.
Csanády György, Mihalik Kálmán (1921): Székely himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Amedig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, világ bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Keserves múltunk, évezredes balsors
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, Magyar Székelyföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Már másfélezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Hős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi nézi táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.
Hiába dúlt már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!
(Kiegészítve Pap Gábor által 2002-ben)
Köszöntő
Sok Születés napokat, vígan megélhess,
Napjaidat számlálni, ne légyen terhes.
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házadat elborítsa.
Tenéked minden öröm holtig adassék,
Amellett semmi bánat ne barátkozzék.
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Véglen az egek várát vígan szemlélhesd,
Ott aztán az életet, jobbra cserélhesd.
Az Úr a boldog életben részt adjon,
A szentek serge körébe fogadjon, de fogadjon.
Boldogasszony anyánk...
Boldogasszony anyánk
Régi nagy pátrónánk
Nagy ínségben levén
Így szólít meg hazánk
Magyarországról
Édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról
Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra
Magyarországról
Édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról
Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet
Magyarországról
Édes hazánkról
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról
Kicsi fecske
Kicsi fecske mit értél az vándorban
Nem láttad -e a rózsámat valoha
Láttam biz én a rózsádat valoha
Ott iszik az legelső kocsmában
Kicsi lovam térdig gázol a sárba
Az én rózsám ott iszik az kocsmában
Hej de addig igyék míg a foga kázik
Foghelyébe szőlővessző csírázik
Kicsi lovam nem szereti a zabot
Tavaszodik zöld árpára kicsapom
Kicsi lovam nem szereti a zabot
Tavaszodik zöld árpára kicsapom
Ősz az idő
Ősz az idő hideg a tél
Lehullik minden falevél
De sok anya azt fölszedné
Ha a fiát megmenthetné
Hideg idők vannak vélem
Maradásom nincsen nékem
El kell menni katonának
Itt kell hagyni a rózsámat
Sirat engem a madár is
Földre lehajlik az ág is
Sirat engem a madár is
Földre lehajlik az ág is
Elmegyek, Elmegyek,
El is van vágyásom
Mert már itt én látom
Nincsen maradásom
Régen volt soká lesz
Míg egy hű babám lesz
Kinek gyenge karja
Vállamat takarja
Áldja meg az Isten
Azt az édesanyát
Aki katonának,
Neveli a fiát
Huszárosan vágatom a hajamat /csíki változat/
Huszárosan vágatom a hajamat
Szeredában nyergelik a lovamat
Széna-szalma a fuszulyka fel vagyon pakolva
Adj egy csókot kisangyalom az útra
A huszárnak csókot adni nem lehet
Mer a huszár igaz szívből nem szeret
Ha a huszár igaz szívből sej-haja szeretne
maga mellé a nyeregbe ültetne
Gyönge vagy még kisangyalom a lóra
Táncol a ló, s félek leesel róla
De ha egyszer én ülök a sej-haj a nyeregbe
Táncolhat a kis pej lovam kedvére
Huszár vagyok, nem pocsolya kerülő,
Oldalamra nem illik a gyíkleső,
Nem hordozom senkinek a megdöglött bornyúját
Nyergelem az aranyszőrű paripát
Huszár vagyok nem bakancsos katona
Rám illik a régi magyaros ruha
Felnyergelem aranyszőrű, sej, haj de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
Édesanyám ki a huszár ha én nem
Ki nyergeli fel a lovat ha én nem
Felnyergelem aranyszőrű, seh, haj de lovamat,
Átugratom véle a csillagokat.
Csillagos ég merre van az én hazám
Merre sirat engem az édesanyám
Nem sirat már mert el van az sej-haja temetve
A sírjára vadrózsa van ültetve
Kis pej lovam csak a földet kapálja
Szép-szabadságra ment el az ő gazdája
Kapálj lovam úgy sem kapálsz sej-haja sokáig
csak október öt vagy hatodikáig
Kossuth lova
Kossuth lova megérdemli a zabot
Kétszer kerülte meg Magyarországot
Ha még egyszer körülkerülte volna
Magyarország ilyen gyászba nem volna
Kossuth Lajos ha felvettél huszárnak
Lovat is adj hogy én gyalog ne járjak
Adj jó lovat lóra való szerszámot
Hogy kerüljem körül Magyarországot
Betyárnóta /Baranta változat/
Csütörtökön virradóra
Talátam egy pej csikóra
Azon hajtottam a tinót
Mind a három daruszőr volt
Ögyet adtam a bírónak
Másikat a főbírónak
Harmadikat alispánnak
Hogy könnyebben szabaduljak
Könnyebben is szabadútam
Fehérvárnak elindútam
Fehérvári fogadónál
Kilenc zsandár elémbe áll
Zsandár urak mit akarnak
Talán vasalnyi akarnak
Nem akarunk mink vasalnyi
Szilaj csikót gyöttünk venni
Szilaj csikó nem eladó
Nem is zsandár alá való
Mer ha arra zsandár ülne
Még a madár is rab lünne
Megkérdezik mi a nevem
Hon az utazó levelem
Dolmányomat kigombolom
Levelet megmutatom
Éles kés a jobb kezembe
Tőltött pisztoly bal kezembe
Kettőt mingyárt agyon-lüttem
Ez az utazólevelem
Jaj Istenem mit csináljak
Szaladjak-e vagy megálljak
Ha szaladok fejbe lülnek
Ha megállok megkötöznek
Rab madárnak szárny törve
Most visznek el a tömlöcbe
Ácsolják mán a bitófát
Feszítik az Isten Fiát
Édes Rózsám ne bánkódjál
A Jóistenhö szépen szóljál
Szent Pétör majd mennykapunál
Menlevelet mán nem kíván
Csillagok közt megalúdtam
Ej de szomorút álmodtam
Megálmodtam azt az ögyet
Babám nem leszek a tied
De a rosseb vergye űket
Kik nyakamra hurkot töttek
Lösz még betyár, szögény lögény
Lössz szalajtás erdő szélén
Szilaj csikó ha megindul
A Világ is hármat fordul
Szilaj csikó ha megindul
A Világ is hármat fordul
Én vagyok az aki nem jó…
Én vagyok az aki nem jó
A fellegajtó nyitogató
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Nyitogatom a felleget
Sírok alatta eleget
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Ifijúságom így telik el
Azért a szívem hasad el
Áj ná ná ná ná ná ná ná
/Az anyád ragyogós csillagom/
Ifjúság gyöngykoszorú
Ki elveszti de szomorú
Áj ná ná ná...
Szabad volnék nem búsúlnék
Vígasságnak helyet adnék
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Szép hazámnak rabja vagyok
Idegenben búslakodok
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Ha még egyszer megláthatnám
Apám házát kopogtatnám
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Nem lesz többé soha ilyen
Belé szakad árva szívem
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Bár sohase nyíltam volna
maradtam volna bimbóba.
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Fényes csillag az udvarom
Mikor megyek azon lakom
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Nyitogatom a felleget
Mikor nyílik elmehetek
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Bolond volnék ha búsulnék
Ha a búnak helyet adnék
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Én a búnak utat adok
Magam pedig vígan járok
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Udvaromon aranyvályú, aranykút…
Udvaromon aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona.
Udvaromon hármat fordul a kocsi
Édesanyám minden holmim hozza ki
Hozza ki a behívólevelemet
Kolozsváron szólítják a nevemet
Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerről fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét.
Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva.
Édesanyám mi van a kötényében
Három alma, adjon egyet belőle
Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának.
Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
Örömére jöttem haza nem búra
Idegenből vagyok kiszabadulva.
Három kislány kimegy a temetőbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretője
*
Esik az eső, ázik a heveder.
Gyönge lábamat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.
Megjött a levél fekete pecséttel.
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.
Fújnak riadót, verik a rézdobot,
Sok tiszt kiáltja: Előre magyarok!
Szólnak az ágyuk, ropognak a puskák,
Szomorú nótát fújnak a regruták.
Jön egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.
Pajtás, ha látod folyni a véremet,
Töltsd meg fegyvered, lőj agyon engemet!
Szuronyod végét szegezd a szívemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!
Sírhat - ríhat már az édesanyja,
Kinek fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát a folyó ellövi;
Meg sem hal szegény, már el is temetik
*
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
*
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek, messze a határra.
Nehéz a réz ágyú, felszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled.
Véres a föld, magyar huszár vére folyik rajta,
Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra!
Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled?
Holnapután messzi földre, hosszú útra kélek.
*
Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.
Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak:
Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.
Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Aranymente a hátára, kard az oldalára,
Virágcsokor a csákóján, úgy megyen csatába:
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába!
*
Jól van dolga a mostani huszárnak,
Nem kell szénát kaszáljon a lovának,
Mert a széna porcióba van kötve,
van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe!
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem aranyszőrű lovamat,
lovamat, de lovamat,
Lerúgatom véle a csillagokat.
*
Kossuth Lajos azt üzente:
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer ezt üzeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
Esik eső karikára
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!
Esik eső karikára
Az ellenség kalapjára
Valahány csepp esik rája
Annyi mennykő szálljon rája
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!
*
Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje!!
Ha elfogyott kettő-három,
lesz helyette tizenhárom,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a haza!
*
Kossuth Lajos táborában
Két szál majoránna.
Egy szép barna, de magyar huszár
Sej, lovát karélyozza.
Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla.
Nincsen itt a te édes anyád,
Sej, aki meg siratna.
Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésbe, de sem vágtába,
Sej, le nem esek róla.
Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, belegyökerezve
*
Garibaldi csárdás kis kalapja
Nemzetiszín szalag lobog rajta
Nemzetiszín szalag lobog rajta
Kossuth Lajos neve ragyog rajta
Letörött a bécsi torony gombja
Ihatnék a Garibaldi lova
Szaladj kislány húzzál neki vizet
Garibaldi a csatába siet
