Hétvégén sikerrel lezajlott az első soproni baranta szeminárium. A kezdeti nehézségek (teremproblémák, főzési lehetőségek nehézsége, eredeti edzési terv módosulása) ellenére a szeminárium kezdetére minden összeállt. Az előkészületekben a soproni csapat jó része kivette a részét, Nagy Balázst és Kovács Szabolcsot emelném ki név szerint, Balázs a helyszín, szállás, felszerelés megszervezésében, Szabolcs pedig az élelmezés teljes folyamatában töltött be központi szerepet.

A szemináriumon 5 dunántúli csapat tagjai vettek részt: Győrből hatan, Szombathelyről és Zalaegerszegről ketten-ketten érkeztek, Sopronból tízen, Budapestről pedig hárman jöttek. Nagyon nagy örömömre szolgált látni, hogy a vendég csapatok tagjai is mindent megtettek a szeminárium sikeréért, kivették a részüket mind a takarításból, hogy a "körletünket" rendben hagyhassuk, mind a főzés segítésében, mind a felszerelés szállításból.


Az edzéseket Kopecsni Gábor vezette, szombat délelőtt erős bemelegítés után ostor közelharcot oktatott, ebéd után pedig bontott csoportokban gyorstöltésre kihegyezett íjászedzést vezetett a teremben, míg én magam kard iskolagyakorlatok terén próbáltam előre jutni.


Varga Tamás, az erdészeti múzeum igazgatója nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátott 10 íjat és 7 vesszőfogót, így a teremben tudtuk mindkét edzést lefolytatni.


Szombat reggel Zoli és Balázs helyismeretére alapozva egy futóedzést tartottunk, Ferkó után szabadon 6 órás kezdettel, hogy szó ne érhesse a ház elejét. Az mindenesetre kiderült, hogy ha valaki rendszeresen láncingben fut, húzóckodik, annak vasak híján szárnyai nőnek :=)


A délelőtt folyamán ostoros csergetések, ostor közelharc ismétlés, új elemek tanulása került sorra, majd birkózó játékok és rövid küzdelmek. A 4 órás délelőtti edzést a fiatal baranta csapatok közös, rögtönzött bemutatója zárta. A hatás szinte azonnali volt: a Doborjáni Ferenc iskolában nevelkedő állami gondozott gyerekek közül ketten azonnal botra kaptak és az edzések alatt ellesett technikákat próbálták rekonstruálni.


A szeminárium további hozadéka volt, hogy a négy dunántúli csapat - a távol levő kocsi barantásokkal kiegészülve - a szombat esti "szakestes" megbeszélésen megegyezett egymás kölcsönös segítéséről kultúrális és harcművészeti rendezvényeken, iskolákban tartott bemutatókon, illetve olyan közösségi rendezvényeken, amelyek a szerves kultúra irányába való elmozdulást célozzák meg.


Létrehoztunk egy levelezési listát, amelyre az alábbi címre történő email küldéssel lehet jelentkezni:



Reméljük, hogy sikerül elérni az együttműködést és közös, alkotó munkát tudunk folytatni.


Mindenki nagyon sajnálta, hogy Ferkó nem tudott jelen lenni, de a nyár elejére, szintén Sopronba tervezett fokos-összevonásra nagyon várjuk.


Zárszó képpen: a soproni erdészhallgatók kari gyűrűkultuszára alapozva két díjat alapítottunk:


- a Soproni Harci Ló díj: a ló a szkíta-típusú lovasember egyenrangú társa. Nem a lovas a harci egység, hanem a ló és lovas együttese. A ló viszi a hátán a harcost és olyan helyzetet alakít ki, amelyben a lovas a fegyverével eredményes lehet a küzdelemben. Közfelkiáltásra egy olyan csapattag kapja, aki szervezéssel, a csapat dolgainak segítésével elősegíti a csapat fennállását. A szkíta lovas gyűrűt a soproni csapat 1 éves születésnapján 2009-ben Nagy Balázs kapta. A gyűrű örökös tulajdon, aki több évben megkapja, annak a gyűrűjén ezt rovások jelzik.


- a Soproni Oroszlán díj: az a soproni csapattag kaphatja meg, aki a csapatot legalább 3 versenyen érdemben képviseli. Az érdemi képviselés nem azt jelenti, hogy nyernia kell, hanem a szkíta harci szellem értelmében úgy kell megmérettetnie, hogy magából a legtöbbet kihozza, és mindezt úgy tegye meg, hogy közben azokat, akikkel harcol, szellemiségével, egyenességével és a benne levő szeretettel emeli. Ha több ember is teljesíti a feltételeket, akkor a versenyeken elért eredmény számít. A szkíta oroszlános gyűrűt a decemberi utolsó, táncházas edzésen adjuk át annak, aki kiérdemli. Ez a gyűrű sem vándordíj, szintén rovások jelzik a többszöri díjazottságot.


Csornai Gyula