Megrendezésre került az első birkózó és böllön edzőtábor. A szokásosnak mondható rengeteg Barantás elfoglaltság mellett, azért Istennek hála így is szép számmal gyűltek össze a tanulni és küzdeni vágyók Felcsúton. 19 csapat összesen 43 fővel képviseltette magát. Magyarország legtávolabbi pontjairól is érkeztek barantások így például Székelyföldről, a Felvidékről és Debrecenből is.

A Házigazda a már hagyományosnak mondható nagy-nagy szeretettel fogadott bennünket, s jó szívvel bocsátotta rendelkezésünkre az erre alkalmas területeket. Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani érte.


Az edzések főleg a technikai tudás átadását, a különböző képesség és ösztönösség fejlesztő gyakorlatok kipróbálását és megtanulását, illetve a különböző erő és ügyességfejlesztő bemelegítések elsajátítását, valamint némely edzéselméleti és közösségszervezési tapasztalatok átadását célozta meg.


A tapasztalat az, hogy a Barantás birkózás és böllön már abban a cipőben jár, hogy annyi technika és képességfejlesztő gyakorlat áll már rendelkezésünkre, hogy 3 db 4-5 órás edzés keretén belül egyszerűen lehetetlen mindent bemutatni. Jól példázza ezt, hogy amikor a debreceniek kamerával felvették a pusztán technikai elemek néhányát, a munkát nem a tudás elfogyása, hanem a kamera lemerülése szakította meg, jó fél óra után. Ha a technika ördöge nem szól bele, akkor ezeket a felvételeket idővel minden résztvevő számára eljuttatjuk, illetve mindazok számára, akik ezt rajtuk kívül igénylik.


A tábor során a rengeteg küzdés, tanulás, fejlesztés mellett alkalmunk volt a Magyar ember legfőbb képességeinek néhányát is próbára tenni, így például a problémamegoldó képesség közösségi szinten, a tanulás felvállalása, és az utolsó erőtartalék elfogyása utáni újbóli megújulás.


A rengeteg edzés, gyakorlás, technika és tudás átadás sűrűjében működni kezdett valami mélyebb, valami talán még ennél is fontosabb dolog, a Birkózás egyik legfontosabb szakrális tartalma, a Barátság szelleme! Úgy érzem, hogy az eddigi barátságok elmélyültek, s újak születtek, mégpedig szép számmal. Olyan barátságok, melyek a közös cél, emberség és a kölcsönös megbecsülés jegyében születnek, s gyümölcsöző, dolgos, együttműködő jövővel kecsegtetnek, melyben a barátok egymást segítve, vállt vállnak vetve küzdenek a közös célokért.
Némi szépséghiba abban volt talán, hogy a precizitás némiképpen hiányzott, részint fáradtság, részint előre nem látható akadályok miatt, mint például az ebéd elkészítése. De többek közt azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, fejlődjünk, s ez nem csak a tábor résztvevőire, hanem az edzésvezetőre is igaz. Bár személy szerint én úgy hiszem, hogy a baráti közeg és a tudás átadás azért némiképp kárpótolta az egybegyűlteket.


Házigazda: Bognár Sándor és a Vértes Baranta
„Megbízott gazda”: Joháczi József
Részt vevő csapatok székhely szerint: Székelyudvarhely, Pozsony, Révkomárom, Felcsút, Debrecen, Gödöllő, Dunaújváros, Veszprém, Kiskunhalas, Tiszaszőlős, Győr, Budapest, Törökszentmiklós, Hetényegyháza, Méntelek, Mikopáncs, Szekszárd, Tolna


Táborvezető: Nagy Zoltán (Medve)
Táborvezető helyettes: Német Zoltán (Enzo)


Képek a táborból