A kiváltó ok a Kurultaj volt, hol kis családunkkal ámultunk, hogy nekünk, magyaroknak is van harcművészetünk, és nem is akármilyen! Nem egyoldalú, öncélú, bizonyos korosztályra korlátozott sport, hanem mindenki számára hasznos, sokrétű és közösségformáló életvitel.

Miután utánajártunk, honnan is ered, mi volt az eredeti célja, egyre inkább formálódott bennünk, hogy megismerkednénk vele testközelben is. A sport sosem állt messze tőlünk, és az utóbbi időben az íjászat és a lovaglás kérdése is foglalkoztatta -főleg a fiúkat- én meg régi álmomat dédelgettem, miszerint a család együtt járja a moldvai táncokat… /Hozzáteszem, férjem kijelentette, hogy mindenre hajlandó, de táncolni azt nem fog!/


Szóval, elkezdtem keresni, hova is mehetnénk barantázni – legalábbis próba szintjén. Mivel Dunavarsányban van az otthonunk, a Budapest, II. kerület Zrínyi Baranta jöhetett szóba, ami az edzések helyét és időpontját illetően elég nagy próbatétel volt – 2 gyerekkel, 2 órás oda út, hétköznap, este 11 órai hazaérkezéssel. De a család minden tagja igen jól érezte magát, még a nehézségek ellenére is kitartottunk majdnem 3 hónapig. Azért jó lett volna valami közelebbi helyszín. Próbálkoztunk a vezetőségnél, hátha tudnának edzőt kirendelni Dunavarsány vonzáskörzetébe, de azt mondták legyünk türelemmel, kiképzés alatt vannak.


Idén, év elején került megrendezésre városunkban egy 2 hetes, programokkal teli „ Kurultaj hét”, melynek keretében Baranta bemutatót is tartottak a kecskeméti Hetény Vezér barantások. Sajnálattal panaszoltuk nekik, hogy mi is szeretnénk itt helyben Barantát, de mivel nincs edző, csak Budapestre tudunk bejárni. Mire vezetőjük; Molnár Pál készségesen felajánlotta, hogy Kecskemétről fel tudna jönni Barantát oktatni.


Nagyon megörültünk a hír hallatán, és lázasan kezdtük a helyet keresni, amit nem is kellett túl sokáig, hiszen a Művelődési Ház Igazgatónője rögtön rendelkezésünkre is bocsátotta a termet. Gyártottuk a szórólapokat, plakátokat, újságcikkeket, hogy felkeltsük a helyiek érdeklődését is.


Igyekezetünk nem volt sikertelen, hiszen mostanára közel harmincan barantáznak nálunk, és mi meglepő, jórészt fiatalok. Az egyre melegedő idő miatt kiköltöztünk a sportpályára, ahol a szabadban, tágas területen ügyesedhetünk.
Örömmel tölt el, hogy sikerült nálunk is egy kis Baranta csapatot összeverbuválni, ahol a magyar emberek jól érzik magukat, értékeset, hasznosat tanulnak testi-lelki épülésüket szolgálva.


És együtt táncol a család moldvai táncokat…

Ujhelyi Andrea