Nagy örömmel és izgalommal vártuk a 2009. november 18-22 közötti időt, amikor is sor került az őszi összpontosító edzőtáborra. A tavaszi táborból kiindulva, ahol rengetegen voltunk és nagyon jól sikerült, buzgón vártuk a mostanit.
Az őszi összpontosító edzőtáborunk témája a magyar pásztorbot volt, amit amilyen téren csak lehet, próbáltuk kielégíteni. Az átadandó tudásanyag nagyját sikerült is átadni, de hamar rádöbbentünk, hogy egy 3 teljes nap nem elég, hiszen rengeteg tanulnivaló és hozzá kötődő tudásanyag van. Ettől függetlenül sokat tanultunk és legalább lesz miért visszajönni.


A tábor családias hangulatban 21 fővel folyt le. Festői tájon, az ősi palóc földön (Szeder Fábián szerint a palócok beszélik legtisztábban az ősi szkíta nyelvet), Borzován. A falucska Mezei Lajos bátyánk elmondása szerint 152 fős, de abba már benne van Mari néni is! Borzova a Szilicei fennsíkon terül el, ahol gyakori a farkas és a mai napig 2 hiúzcsalád lakik. A pásztorkodás ősi foglalkozásuk, ezért is választottuk ezt a helyet, mert tiszta forrással találkozhattunk. A tiszta forrás Mezei Lajos bátyánk volt!
Lajos bátyánk és a tábor résztvevői között egy mély kapcsolat alakult ki. Megszerettük egymást, gyakori és kedves vendégünk volt szinte minden nap. Tartott egy nagyon érdekes előadást a pásztorbotok készítéséről, illetve tettünk egy kis kirándulást, amikor a barkócafát megmutatta, ill. a pásztorbotnak való görcsölt barkócát (a képeknél láthatjátok). Szombaton pedig a szilicei hagyományőrzőkkel egy vidám gömöri tréfás verbunkost adtak elő tiszteletünkre. Nagyon jó érzés volt látni, ahogy ők megélik a saját hagyományaikat.
A tábor szerény létszámmal, ámde sok helyről képviselte magát. 21 ember 11 helyszínről érkezett. Felvidéktől kezdve, Anyaországon át egész Székelyudvarhelyig, Zsombori Zoltán barátunk képviseletében. A házigazda a rimaszombati Árvay Miska Baranta közösség volt, akik mégazon meglepődtek, hiszen Árvay Miska Borzován pásztorkodott sok éven át! Az Árvay Barantásoknak és természetesen a helyi segítőknek ezúton is hálás köszönetet fejezünk ki.
A tábor szakmai fővédnöke Pucskó Zsolti barátunk volt, aki a hun-magyar harci botolót alapította. Úgy gondoltam, hogy most már ismerjük a botoló motívumokat, most lépjünk túl ezen és harcoljunk a bottal. Ehhez a legtisztább és legelmélyültebb ember Pucskó Zsolti, aki nemcsak megvédte, de ismét lenyűgözte a táborozókat. Én azt gondolom, s joggal, hogy a hun-magyar harci botoló a legtisztább magyar harcművészet! Bíztatom a Barantázókat, hogy ebbe az irányba tökéletesítsék a magyar harcművészetet!
Az edzések a hun-magyar harci botolóra, néptáncos motívumokra, valamint a Gömörben gyűjtött botbirkózásra alapozódott. Természetesen a reggeli futással kezdtük a napot, amit a világtájak köszöntések követett, majd ettünk, edzettünk, ettünk, előadást hallgattunk, majd edzettünk, ettünk és utána mikor mit, pihentünk vagy filmet néztünk a helyi hagyományokról, ill. szombaton egy nagyon jó kis gömöri táncházon mulatoztunk.
Vasárnap e foghíjas tábor lakói, akik maradtak, istentiszteleten vettünk részt. A picike templom hűen adta vissza a régmúlt hangulatot, csak… hideg volt…
A tábor hangulatát csak az érzi, aki részt vett rajta.. leírni nem tudom. Öröm volt látni, mikor Lajos bácsi búcsúzásakor megjelent a szemében egy könny, egy örömkönny… talán, ez volt a táborunk pecsétje…
Köszönöm szépen mindazoknak, akik a munkájukkal, a részvételükkel, a támogatásukkal tették széppé ezt a csodálatos pár napot!


képeket itt láthatjátok: http://www.felfoldbaranta.com/oldal/kepek